Arany – Bálint András Arany-estje

Radnóti Színház, Budapest
Arany – Bálint András Arany-estje

A Radnóti Színház tizenhárom év után újította fel és tűzte műsorra Bálint András Arany-estjét. A költészet napján (2017.04.11.) bemutatott előadás elsősorban a műfajok sokszínűségével igyekezett egy rendkívül gazdag, ugyanakkor az Aranyról alkotott „általános” ismeretünktől eltérő képet adni a költőről. Az előadás során egészen közel kerülhettünk magához az emberhez:  a fiatal szerkesztő, a lányát, majd unokáját gyászoló apa és nagyapa, az egyre betegesebb, idősödő férfi, végül öreg napjait a Margitszigeten töltő, kissé megkeseredett, ám annál bölcsebb Aranyhoz. Bálint András estjén versek, balladák, naplójegyzetek, levélrészletek váltották egymást. Kosztolányi azt írta Aranyról, hogy ő maga volt a magyar nyelv, Bálint András pedig úgy fogalmazott, azért döntött úgy, hogy összeállít egy Arany-estet, mert ő volt az a költő, aki „rendületlenül és mindvégig hisz a költészet erejében, abban, hogy romló világunkban nincs fontosabb, mint a pontosan fogalmazott emberi szó. A nyelv. A magyar nyelv.” 

Bálint András tökéletes mértékkel alkalmazta a személyes hangot: nem vált sem bizalmaskodóvá, sem patetikussá. Úgy bánt szavakkal, hangsúlyokkal, csendekkel és az emberi érzelmek széles skálájával, hogy Arany valóban meg tudott jelenni úgy, ahogy eddig talán sosem láthattuk: nem a tökéletesen beállított fotók költőjeként, egy fekete-fehér világ régmúlt poétájaként, hanem hús-vér férfiként, aki éppúgy örült és szenvedett, tépelődött és döntött, félt és haladt előre a számára kijelölt úton, mint bármelyikünk.