Aranyozás

Örkény Színház
Aranyozás

Az Örkény Színház teljes társulata fellépett a teátrum Aranyozás című estjén (2017.09.24.), amelynek nyitó verssora Weöres Sándor Hódolat Arany Jánosnak című verséből származik: „És palota épül a puszta beszédből, ráfészkel a napfény, tornya égig ér föl.” Az egyszerre elegáns és könnyed előadás harminc magyar költő és irodalmár szövegéből válogatott, újra és újra megidézve Aranyt, azzal a nem titkolt céllal, hogy bemutassák, miként lehet mindennek kiindulópontja és célja a költő végtelen műveltsége, sziklaszilárd értékrendje, bölcs gondolkodásmódja és a magyar nyelv tökéletes birtoklása és használata.

A Ferencz Győző és Mácsai Pál által összeállított műrészletek egyfajta lehetőséget adtak alkotóiknak, hogy hol tisztelegve, hol megrendítően, szellemes vagy épp mulatságos, sőt, csúfolódó, parodizáló stílusban, de mindenképp mondják el, mit jelentett számukra Arany gondolkodásmódja, értékrendje, költészete, élete.

Petőfinek „imádott Jankó” volt, Babitsnak „hunyt mester”, Ady számára kikerülhetetlen előd, míg Radnóti és Vas István számára egyfajta tiszteletbeli nagyapa. Vannak, akik úgy emlékeznek rá, hogy utánozzák stílusát, művészetét. Weöres Sándor egész versciklust szánt rá, a kortárs magyar irodalom legjava, köztük Várady Szabolcs, Nádasdy Ádám, Kovács András Ferenc vagy Varró Dániel különböző stílusgyakorlatok mentén igyekeztek ezt megtenni.

És persze sokan ott vannak még a sorban: Petőfi, Babits, Ady, Jókai, Radnóti, Weöres, Faludy, Nádasdy, Vas István, Illyés Gyula, Orbán Ottó, Balla Zsófia, Tóth Krisztina, Parti Nagy Lajos, Erdélyi József, Kányádi Sándor, Lator László, Kovács András Ferenc, Térey János, Halasi Zoltán, Várady Szabolcs, Kiss Judit Ágnes…. Verseik megindítóak, vagy játékosak, vallomás-jellegűek vagy épp csúfondárosak. Mindenki másképp emlékszik és tiszteleg Arany előtt.

„S mint gyermek hogyha idegenbe szidják / édesapjához panaszkodni tér meg: / úgy hozzá én”, szólítja meg Babits Mihály Aranyt. József Attila kéréssel fordul hozzá: „Hadd csellengünk hozzád, vagyonos Atyánk!”, míg Petri György így vall: „Értelmünk annyi sem, / mint egy kecskebékának, kecsegének, sügérnek, / egy királyrák fontosabb, mint Ady Endre. / Kivétel: Arany János.”

Az Örkény társulata a tőle megszokott, hibátlan, pontosan eltalált stílusérzékkel közelít Aranyhoz. Nincs egyetlen hamis, hiteltelen vagy nem odaillő hangszín, sor, arckifejezés, gesztus sem. Mácsai Pál, az est rendezője egyúttal házigazda is, aki két verscsoport között fesztelenül mesél, informál, sztorizgat az elhangzó költeményekről, a gondolatok hátteréről, illetve az Arany és az utána jövők kapcsolatáról. Így válik a másfél órás előadás egyszerre szórakoztató kikapcsolódássá és Arany költészetében való elmélyülés lehetőségévé.

Szerb Antalt úgy fogalmazott: „Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja.” Az Örkény Színház Aranyozása minden kétséget kizáróan alátámasztotta ezt az állítást.